Orbán László vagyok. „A hangszerkészítés számomra az önmegvalósítást és a szabadságot képviseli, kiélem benne az alkotási vágyam.”
Az élő zene már gyerekként megérintett, mivel apám a kiskunlacházi Trams együttes gitárosa volt és a zenekari próbák is nálunk zajlottak. Apám szobájában lévő gitárokat, erősítőket mindig is csodálattal nézegettem.
Az alap szakmám bútor- és épületasztalos, de az élet elsodórt a motorsport világába, melyben több mint 20 évet töltöttem. Majd 40 évesen apám a kezembe nyomott egy basszusgitárt és onnantól kezdve nem tudtam letenni. Az első hangszerem egy Epiphone EB-0 Bass gitár volt, melyet aztán a játszhatóság érdekében elkezdtem bütykölni, a kezemre alakítottam: lecsiszoltam a nyakát, átfényeztem, hangszedőt cseréltem benne. A reménytelenűl rossz gitárokban találtam meg a kihívást és elkezdtem néhányat megmenteni, mellyel időközben sok tapasztalatra tettem szert.
Végül előszedtem a régi famegmunkáló szerszámaimat, gépeket, speciális szerszámokat vásároltam, illetve készítettem és nekiálltam megalkotni az első saját hangszeremet, mellyel az igényeimet kívántam kielégíteni. A gitár elkészítése 8 hónapot vett igénybe.
Elektromos gitárokat és -basszusgitárokat is készítek. Egyirányú, kiszedhető pálcát használok. Kedvenc faanyagaim: fenyő, nyár, dió, egyéb gyümölcsfák, ostorfa, hárs. Szeretem a modern anyagokat is pl: titán csavarokat, karbont. Felületkezelésnél régi fajta anyagokat is alkalmazok pl.szeszpácot.
A hangszereimet a hozzám közel álló zenészbarátaim előszeretettel használják, ezzel egyben támogatom is őket. Atrakocsi István (Bass Beton Band), Szikszay Péter (Reanimation), Bilisics Attila (Persze).